Trencsén Kr.u. 1708 augusztus 3. |
Jómagam |
2006.02.22. 19:16 |
1708 tavaszán Rákóczi haderejét Egerben készítette fel az elkövetkezendő év hadjárataira. Az volt a terve, hogy elit hadseregét a sziléziai határra vezényli és felveszi az összeköttetést a porosz trónörökössel, akit magyar királynak szánt. Tervét egyelőre még Bercsényinek sem árulta el. Az ismét fővezérré kinevezett Heister értesülve a kurucok csapatmozgásairól, Pálffy csapataival egyesülve a Csallóközbe vonult és Viardot is csatlakozásra utasította.
|
A blenheimi csata 1704 augusztus 13 |
Jómagam |
2006.01.11. 15:53 |
1. A háború okai és előzményei
IV. Fülöp halála (1665) után a spanyol trónt egyetlen beteges fia, II. Károly (1665-1700) örökölte. Bár a Spanyol birodalom már évtizedek óta nem számított nagyhatalomnak, nagy kiterjedése és jövedelmei miatt mégis jelentős államalakulatnak kell tekintenünk. A birodalom a világ számos pontján rendelkezett birtokokkal. Amerikában Florida, Mexikó, Panama, a szigetvilág, Guayana, valamint a portugálok révén Brazília tartozott a korona alá. További birtokaik voltak a Csendes-óceánon a Philippinek, az Atlantin pedig a Kanári-szigeteket birtokolták. Európában az ibériai félszigeten kívül övék volt Milánó, Nápoly, Szardínia, Szicília, a Baleári-szigetek, és Spanyol Németalföld is. Továbbá ellenőrzésük alatt tarthatták a fontos tengeri szorosokat (Gibraltár, angliai). II. Károly. Mint már említettem igen beteges ember volt, nem lehetett tudni mikor hal meg. Az európai nagyhatalmak, mindegyike érdekelt volt abban, hogy a spanyol király halála esetén ki örökli országát.
Franciaország és Ausztria közvetlenül a területekre tartott igényt, míg Hollandia és Anglia a kereskedelmi pozícióik miatt aggódhattak.
Franciaország uralkodója, XIV. Lajos, IV. Fülöp Mária Terézia nevű férje unokáját, Fülöpöt szánta a spanyol trónra. Ennek érdekében békét köt II. Károllyal (1697), hiszen ha az 1697 előtt meghal, Lajos nem lett volna jogosult igényét előhozni.
Fő ellenlábasa I. Lipót császár volt, aki fiatalabb fiát Károly főhercegnek szánta a hispán trónt. Számos jogalapot hozott fel igényei alátámasztására. Egyrészt ő maga is Habsburg volt, és úgy gondolta, ha a dinasztia spanyol ága kihal, csakis az osztrák-ág veheti át rokonai helyét. Másrészt az ő felesége (Margit Terézia) is IV. Fülöp lánya volt.
A harmadik aspiráns József Ferdinánd, Miksa Emmánuel és Mária Antónia (Lipót ás Margit Terézia lánya) fia volt.
A három jelölt közül a bajor trónörökösnek volt a legnagyobb támogatottsága a Tengerhatalmak részéről.
Mint már említettem Anglia és Hollandia is érdekelt volt az esetleges osztozkodásban. Elsősorban kereskedelmi előjogaikért és újabb lehetőségek érdekében, valamint az európai egyensúly megtartása miatt avatkoztak be az örökösödésbe.
II. Károly, azonban még életben volt, így egyenlőre lekerült a napirendről a kérdés. Az idő multával viszont világossá vált, hogy a spanyol király nem tud fiúörököst nemzeni.
Ismét megindultak a tárgyalások és mind a franciák, mind pedig az osztrákok megpróbáltak nyomást gyakorolni II. Károlyra, saját jelöltük öröklése érdekében.
Anglia királya, III. Vilmos a béke fenntartásában volt, érdekelt, ezért tárgyalásokba bocsátkozott a franciákkal. Az elő megállapodás 1689 októberében született meg Hágában.
Ennek értelmében József Ferdinánd örökli a spanyol trónt. Az osztrákok megkapják Milánót, a franciák pedig Nápolyt, Szicíliát és Toscanát.
Akadtak azonban ellenzői is ennek a szerződésnek, elsőként maga I. Lipót, aki az egész spanyol birodalmat Károly főhercegnek követelte.
A másik fél maguk a spanyolok, akik nem akarták feldarabolni országukat.
Ugyanakkor Angliában sem volt mindenki elégedett a megállapodással. III. Vilmos nem egyeztetett sem a parlamenttel, sem pedig a tory kormánnyal. Ebből bonyodalmak adódtak, így a király rákényszerült arra, hogy a jövőben mindenről tájékoztassa parlamentet.
1699 tavaszán az eddigi elképzelések zátonyra futottak. Meghalt József Ferdinánd, akit mindhárom fél elfogadott volna.
Az angol király ismét tárgyalásra hívta XIV. Lajost a békés rendezés reményében. Ennek keretén belül született meg a második szerződés a két uralkodó között (1699 június 11).
A megállapodás értelmében Károly főherceg lenne a spanyol király és a birodalom számos tartományát megkapná, Itáliát kivéve.
Lipót azonban ezt az egyezséget sem fogadta el, mert egyrészt abban reménykedett, hogy II. Károly fiára hagyja az egész birodalmat, másrészt nem nézte volna jó szemmel, ha a franciák megjelennek Itáliában.
A spanyol király 1700 szeptemberében, a halál közelségét érezve megírta első végrendeletét, melyben egyrészt saját elhatározásból, másrészt osztrák–Habsburg befolyásra az egész birodalom örököséül Károly főherceget jelölte meg.
Országa előkelőinek nagy része, azonban másképp gondolkozott. Véleményük szerint az egység megtartására csak akkor van esélyük, ha egy francia kerül a trónra. A Habsburgok ellen szólt az, hogy igen volt a távolság a két monarchia között. Franciaország közelsége viszont igencsak veszélyesnek tűnt, ahogy azt az elmúlt századokban tapasztalhatták is. A mások fő érv, hogy az osztrákoknak nem volt flottájuk és ezáltal a tengeri kereskedelemből is kiszorulhatnak, habár ekkor már az angolok és hollandok utalták a spanyol gyarmati kereskedelmet is.
A francia párt vezetője, Portocarrero (toldeói érsek) rávette a királyt egy franciáknak kedvező végrendelet megírására. Eszerint a spanyol trónt Anjou Fülöp örökli, azzal a kikötéssel, hogy egy osztrák hercegnőt kell elvennie, valamint Spanyolország és Franciaország sosem egyesülhet. Egy másik kikötést is kierőszakolt a bíboros, a borítékot a király haláláig tilos volt felnyitni, megelőzve ezzel az újabb változtatási lehetőséget. Két napra rá 1700. november 1-én II. Károly végleg elszenderült.
A végrendelet meglepte az illetékeseket, ugyanakkor újabb kérdéseket vetett fel, főként XIV. Lajos számára. Két lehetősége volt, betartja a második szerződést, melyet Vilmossal kötött, ebben az esetben az elkövetkezendő háborúban Spanyolország az osztrákok mellett fog harcolni, és az is valószínű volt, hogy a Tengerhatalmak nem fognak beavatkozni a franciák oldalán. Amennyiben viszont a végrendeletet fogadja el, a későbbiekben maga mellett fogja tudni az ibériai államot.
Ez utóbbi álláspontot erősítette az, hogy az angliai kormánypárt és a hollandok is elfogadták volna a végrendelet.
Hosszú tépelődés után magához hivatta a spanyol követet. „A Király { XIV. Lajos} Anjou hercegére mutatott, s azt mondta a követnek, hogy királyaként üdvözölheti. A követ spanyol szokás szerint nyomban térdre borult, s meglehetősen hosszú köszöntőt mondott a maga nyelvén.”
I. Lipót egyből tiltakozott a végrendelet ellen és mozgósítást rendelt el. Elsődleges célja Észak–Itália elfoglalása volt.
Kitört a háború, egyenlőre, csak egy hadszíntéren folyt és csak két állam között. Ekkor azonban XIV. Lajos számos olyan lépésre szánta el magát, mely egész Európát belerántotta a Spanyol örökösödési háborúba.
A Tengerhatalmak mindaddig elfogadták a végrendeletet, amíg az nem sértette kereskedelmi érdekeiket és nem veszélyeztette a status quót. Ezt Tallard, a francia követ is megerősítette.
Lajos azonban, meggondolatlanul cselekedett. Kitiltotta a Tengerhatalmakat a spanyol gyarmati kereskedelemből és a rabszolgapiacról. Mindezek főként Anglia rosszallását váltották ki. A francia király a következő hibát akkor követte el, amikor a spanyol–németalföldi erődökbe franciákat ültetett. Korábban ezeket éppen a francia veszély miatt erősítették meg. Az utolsó lépése az angoloknak is sok volt. II. Jakab emigráns angol király halála után Lajos, fiatalkorú fiát III. Jakab néven Anglia uralkodójának ismerte el.
Miután a parlament is jóváhagyta, Vilmos 1701 szeptember 12-én szövetséget kötött a hollandokkal és a császárral.
|
1956 október 23 |
|
2005.10.23. 15:07 |
Emlékezzünk 1956 október 23-as forradalomra. |
Aradi vértanuk |
|
2005.10.06. 19:08 |
Knézics Károly,
Nagy Sándor,
Damjanics János,
Aulich Lajos,
Lahner György,
Poltenberg Jenő,
Leiningen Károly,
Török Ignác,
Vécsey Károly,
Kiss Ernő,
Schweidel József,
Dessewffy Arisztid,
Lázár Vilmos.
|
A Szent Korona |
|
2005.08.20. 11:25 |
Augusztus 20. |
Ludi Savarienses 2005 |
|
2005.08.11. 22:10 |
Szombathelyen ismét megrendezésre kerül a Savaria Történelmi Karnevál. A rendezvényt a tavalyitól eltérően augusztus 26-28.-a között tekinthetik meg a látogatók.
|
A párkányi ütközet 1683. október 7-én |
Bánlaky József |
2005.07.28. 22:44 |
|
Közben a hadszíntéren is nevezetes események történtek. A Vágon átkelt szövetséges sereg élén ezúttal is a lengyel csapatok haladtak: ezeket a császáriak, néhány menetnyi távolságra pedig a német birodalmi csapatok követték.
|
Pétervárad 1716. augusztus 5 |
szerény személyem |
2005.07.28. 22:39 |
|
Az 1716-1718-as török háború
A Spanyol-örökösödési háború lezárultával az új császár-király, III. Károly a Haditanács elnökének (Savoyai Jenő) ösztönzésére Kelet felé fordította figyelmét. Velence már 1714 óta háborúban állt az újra erőre kapó Oszmán Birodalommal. A törökök gyors hadjárataik révén visszafoglalták Moreát (Peloponnészosz). A kereskedő köztársaság a Habsburg Birodalom segítségét kérte. Bécsben úgy értékelték, hogy küszöbön áll egy török támadás Magyarország ellen, ezért megkezdték a felkészülést a háborúra. Mindezt felgyorsította XIV. Lajos francia király halála, ezzel ugyanis megszűnt az örök ellenség Nyugaton, és a Habsburgok szabadon kezdhettek háborúba Keleten. 1716. április 13-án a császár szövetséget kötött Velencével és a szultánt a karlócai béke megszegésével vádolta meg.
Savoyai Jenő az ország több pontján gyülekezőtáborokat jelölt ki. A futaki tábor parancsnoka Pálffy János lett. Az összevont császári haderő Péterváradnak vette az irányt. A főparancsnok Pálffyt küldte ki 3000 lovassal felderítésre. A tábornagy Karlóca magasságában egy 15 000 fős török csapatba botlott, és megütközött vele. Négyórás összecsapás után a császáriak nagy veszteségeket szenvedve (400 halott, 300 sebesül) visszavonultak. Savoyai átkelve a Dunán a péterváradi sáncokban foglalt állást. A török sereg hosszú tanácskozás után szintén Pétervárad felé vette útját Damad Ali nagyvezír vezetésével. Az augusztus 5-én lezajlott csatában a császáriak nagy diadalt arattak
|
Rocroi 1643. május 19. |
szerény személyem:) |
2005.07.28. 22:32 |
A harmincéves háború francia szakasza immáron 8. éve zajlott. A francia és spanyol csapatok már számtalanszor összemérték erejüket a csatatéren, de döntést egyikük sem tudott kicsikarni. 1640-ben a spanyolok helyzete válságosra fordult. Fellázadt Katalónia, Portugália pedig önállósította magát. Ugyanebben az évben a franciák Arrasnál legyőzték a spanyol csapatokat, meggyengítve ezzel Spanyol-Németalföld déli határvidékét. Ebben a csatában tűnt fel először a fiatal Condé hercege. Ezek után a franciák számos győzelmet arattak a katalóniai hadszíntéren (Montjuic 1641, Lerida 1642). 1642-ben a flandriai sereg parancsnoka de Melo sikeresen vonta össze csapatait, majd Honnecourt mellett vereséget mért a franciákra. Ennek ellenére a spanyolok helyzete Katalóniában továbbra sem javult. Ezért De Melo elhatározta, hogy hadjáratot indít Észak-Franciaországba. Egyrészt, hogy biztosítsa a „Spanyol utat”, másrészt, hogy tehermentesítse a kasztíliai hadseregcsoportot.
Ezidőtájt nevezte ki Rischelieu bíboros Condét Franciaország marsalljává. A bíboros és a király halála után a franciák számíthattak egy ellenséges támadásra. A francia határ északi részén Rocroi erődje fontos szerepet játszott, így a franciák számíthattak arra, hogy De Melo ezt fogja megtámadni. Mivel a várost védők létszáma igen alacsony volt (800 fő), csak néhány napig tarthatta magát. Condé tehát megindult a város felmentésére. Az erődhöz két úton lehetett eljutni, az ostromló spanyolok, azonban egyiket sem őrizték. Condé villámgyorsan jelent meg az ostromlók hátában és felsorakoztatta seregét. A balszárny vezetésével megbízott, szenilis D’Hoplita azt hitte, be tud jutni lovasságával az erődbe, de a spanyol lovasság visszakergette állásaiba. Az éj leple alatt egy dezertőr jelentette, hogy spanyol muskétások rejtőzködnek a francia jobbszárny előtti bozótban. Másnap hajnalban Condé megindította a harcot, mert nem akarta bevárni a spanyolok 6000 fős erősítését, mely már útban volt Rocroi felé.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
