Nieuwpoort 1600. július 2.

A németalföldi szabadságharc immáron 28 éve tartott. Az Északon létrejövő Egyesült Tartományok eredményesen szálltak szembe Alba, majd Parma hercegének seregeivel. Bár a spanyolok 1584-ben meggyilkoltatták a felkelés vezérét, Orániai Vilmost, a hollandok nem adták fel a küzdelmet.[1] 1585-ben a Staadts General kormányzóvá választotta az elhunyt fiát, Móricot. Az ifjú hamar újjászervezte a holland hadsereget és eredményesen szállt szembe a spanyolokkal. 1588-ban a spanyol armada vereséget szenvedett Anglia partjainál, így meggyengült a helyzetük Németalföldön is. Móric déli hadjárata során bevette Steenwijket, Geetruidenberget és Groningent (1594). A kormányzó minden esetben módszeres ostromhoz folyamodott, Caesar, Alesiánál szerzett tapasztalatait. Móricra egyébként is jellemző volt, hogy érdeklődött a római hadtudomány és a római hadtörténet iránt.

1597-ben Tornhoutnál csapott össze egy kisebb spanyol és holland sereg. A győzelmet Móric csapatai szerezték meg. A nyár elején utasítást kapott a kormányzattól, hogy foglalja el Dunkirket és Nieuwpoortot.[2] A kormányzó 12 000 emberrel szállt partra Nieuwpoort közelében és megkezdte annak módszeres ostromát. A spanyolok Albert főherceg vezetésével indultak a város felmentésére. Móric 1000 fős elővédet küldött ki az Yser folyó hídjához, hogy akadályozzák meg a spanyolok átkelését.[3] Albert főherceg csapatai, azonban elsöpörték a hollandokat, és a főseregre vetették magukat. Móric kihasználva az, így nyer kis időt, felállította a csapatait a tengerpart mentén.

A spanyol sereg

Albert főherceg parancsnoksága alá 6-7000 gyalogos 1200 lovas és 9 ágyú tartozott. A főherceg csapatait három vonalban állította fel. Az elő vonalban helyezkedett el 1400 gyalogos és 610 lovas. Középen állt fel 3 spanyol (Zapena, Monroy, Villar), 1 olasz tercio (Sapena), körülbelül 4000 gyalogos és 400 lovas. A harmadik vonalat 2 vallon ezred (La Bailotte, Bucquoy), egy ír tercio (Bostock) és néhány német század (Barbacon) sorakozott fel (3000 fő) 500 lovas társaságában.[4] A spanyol lovasság tehát ismét hátrányba került, de a gyalogságukban még mindig bízhattak a spanyolok.

A holland hadsereg

A holland hadsereg immáron modernebbnek számított, mint a spanyol. Kisebb taktikai egységei önállóan is képesek voltak feladatot teljesíteni és gyorsabban is mozogtak, mint a nehézkes terciok ( a római cohorsokhoz hasonlóan).[5] Móric seregében megnövelte a lövészek számát és lefektette a lineáris harcászat elemeit.[6] A kormányzó a spanyolokhoz hasonlóan három vonalban állította fel csapatait. Az első vonalat 4 angol, 4 fríz és egy holland zászlóalj alkotta (4600 fő) 1200 lovassal együtt. A centrumban 2 francia, egy vallon és egy svájci zászlóalj foglalt állást a 300 lovas mellett. A sort 5 holland zászlóalj (2500 fő) és 1000 lovas zárta. A 6 ágyút a centrumban helyezték el.

A csata

A spanyolok felvonulását nehezítette a part mentén cirkáló holland hajók tüze.[7] A főherceg csapatai így csak nagy nehézségek árán érték el a dűnéket. A spanyol szolgálatban álló hollandok támadása vezette be a csatát, ám támadásuk fennakadt az angol egységeken.[8] A hollandok sortüzet zúdítottak az előrenyomuló terciokra, ám azok nagy veszteségeik ellenére tovább rohamoztak. Ekkor avatkoztak közbe a vallonok és ellenlökést hajtottak végre a spanyolokkal szemben. A holland jobbszárny lovassága sikerrel tör előre, ám támadásuk megakad a spanyol gyalogság oszlopain. A spanyolok ekkor az arcvonal teljes szélességében rohamot indítottak. Elkövetkezett a harc legkritikusabb pillanata. Móric összeszedi mozgékonyabb egységei, és ellenlökést hajt végre a szétzilálódott spanyol csapatokkal szemben.[9] A villámgyors holland fél ezredek folyamatos támadása végképp meghátrálásra kényszeríti a spanyolokat. A csata eldőlt.

Veszteségek és a csata következményei 

 A csatában a spanyol csapatok több mint fele maradt holtan a csatatéren. A hollandok ezzel szemben „csak” 1700 főt veszítettek. Móric, üldözésre nem is gondolhat, hiszen még mindig jelentős számú spanyol alakulat van Németalföldön és ezzel a megcsonkított seregével könnyű préda lett volna. A kormányzó 1601 és 1604 között sikeresen védte Osteendét a spanyolokkal szemben, mindez hozzájárult ahhoz, hogy a két fél 1609-ben fegyverszünetet köt egymással.